+ Sajtó : Csontos öreg hölgy a majmok hazájából |
Csontos öreg hölgy a majmok hazájából
Minap – 2007. október 27.
A rendező – szerencsére csak nyilatkozatában – túllő a célon, amikor commedie dell’ arte-ként minősíti a Charlie nénjét. Mert Isten őrizz, hogy rögtönzésekkel „csírázzon tovább” az előadás, veszélyeztetve az erős, szerzői konstrukció épségét, illetve arányait. S ezzel már jeleztem is, hogy mi a darab legfőbb erénye, amit nem cáfol, nem kérdőjelez meg az előadás. Korcsmáros György rendezői munkája közben láthatóan bízott Brandon Thomas hihetetlen fordulatokban gazdag forgatókönyvében, mely remek színpadi szituációk forrása, s immár négy nemzedéknek nyújtott színházi élményt szerte a világon. Ezért (bár egy újszülöttnek minden vicc új) felmentve érzem magam a tartalmi ismertetés alól. Kíváncsi volnék viszont, hogy milyen egy kínai előadása a Charlie nénjének? Nos, Aldobolyi Nagy György zenéje és Szenes Iván dalszövegei nélkül nyilván szegényebb – legalábbis az európai ember számára. (A műsorfüzetből nem derül ki a fordító neve, pedig megérdemelné.)
Az ilyen karakterű daraboknál különösen fontos a miliő és a korra, kultúrára utaló jelmezek. Bozóki Mara szakmai jártasságával, ízlésével (utóbbi főleg az öltöztetésre vonatkozik) méltó alkotótárs. Szóval nem commedie dell’ arte (a kötött szövegek eleve korlátot szabnak a rögtönzésnek), de igenis komédia, sőt bohózat – megengedett és megengedhető improvizációkkal – az, amit a Kamaraszínházban láttunk. Közhely, hogy a komédia nehéz műfaj; mindazonáltal nem árt rá időnként emlékeztetni. Ezt nyilván megtette a rendező is, amikor az együttes fiatal színészeit instruálta. Ők (Keresztesi László, D. Derecskei Zsolt) nagy odaadással ugyan, de inkább „csinálták” szerepüket, mint élték. A két ifjú hölgy (Szegő Adrienn, Szirbik Bernadett) sem sokkal több bájos jelenségnél. A színészvezetésnek, játékmesteri munkának köszönhető, hogy gördülékeny, dinamikus produkciót láthattunk, amit néhány formátumos alakítás tett emlékezetessé.
Nincs magyar színpad, ahol Szirtes Gábor ne aratna sikert Spittigue szerepében – és sok minden másban is). Humora a lényéből fakad, s immár bőven van szakmai tapasztalata is. Mind verbális, mind szituitív rögtönzései azért különösen komikusak, mert váratlanok, ugyanakkor dramaturgiailag indokoltak. Magam is vártam a Donna Lucia (Seres Ildikó) és az ezredes (Kincses Károly) kettősét, a slágerré lett „Orchideákat”. A nosztalgikus duettben szívesen mutatkoznak prózai színészek is, akik aztán parlandózva (ének-beszédben) adják a számot. Nos, ezúttal remekül ötvöződtek a színészi képességek és az énekesi kvalitások. Mégsem lett amolyan „önálló szám” a kettős; szépen szervült a cselekménybe. (Más kérdés, hogy pódiumon is szívesen meghallgatnám.)
Hogy nincs kis szerep – azt más-más lehetőségek közepette – Jancsó Dóra és Somló István bizonyította. Jancsó (Ella Delaheay) persze szép, de a szökőkút pisilő szobrával való találkozásához nem elég a szépség, meg kell állítani kicsit a levegőt – remek volt. Somló inasa, fanyar humorával, de egész jelenlétével jól érzékeltette az angol kollégiumok atmoszféráját. Jó szemre vall, hogy a választható fiúk közül a legférfiasabbra bízatott Babberley figurája, aki végig női jelmezben domborítja az ál Donna Lucia D’Alvarezt. Veszélyes szerep, mert erősen csábít a felszínességre, magamutogatásra. Szerencsére semmi ilyet nem láttunk. Az pedig, hogy Molnár Sándor Tamás intenzíven jelezte elfojtani kényszerült férfiasságát – ha ez a helyzetből fakadt – természetes; hozzátartozik a figura habitusához. Különben már mi is elhittük volna, hogy csontos öreg hölgy a majmok országából. Mert a legmulatságosabb az volt, hogy időnként Babberley annyira beleélte magát szerepébe (groteszk mozgása harmonikusabbá vált, magasabb regiszterekben modulált), hogy szinte maga is elhitte, hogy nővé vált a jelmezben. Ez a metamorfózis lehetőséget adott a hangnem, hangszín, hanglejtés és mozgás ismételt változtatására.
Majoros István koreográfiája talán túlságosan is figyelembe vette a szereplők – professzionálisnak éppen nem mondható – táncosságát. Regős Zsolt zenei igényessége, stílusérzéke ebben a műfajban is megmutatkozott.
< < < vissza
|