|
Körebe - körbe
Korognai Károly a „kik ezek az emberek" kérdésének megválaszolásakor helyesen ismeri fel, hogy a karakterek megtalálásánál nem lehet szempont Katajev osztálytudatos világlátása. Alig valami szivárog be A kör négyszögesítése szűkös padlásterébe a külvilágból - Valentyin Katajev komédiája nem a keletkezés korának, a darabbeli történet ideje szerinti társadalmi berendezkedésnek a bírálata. A szovjethatalom egyébként sem szerethette, ha nevetségessé tették, és sem 1921-ben (amikor a komédia játszódik), sem 1928-ban (amikor íródott), sem később nem is adott sok okot a derűre. Katajev művét tehát a szabadság magabiztosságával értelmetlen tologatnunk a bátorság és az őszinteség dimenzióiban, hiszen mai fogalmaink szerint se nem bátor, se nem őszinte.
Katajev saját kortársai azonban rendelkeztek azzal a tudással, amit a néző itt és most nagyobbrészt nélkülöz: ismerték a darabbeli helyzetet, a szerző által társbérletbe szorított típusokat, köréjük érthették magát a rendszert – végső soron a saját életüket.
A kör négyszögesítése – színpadi alapanyagként - ilyen értelemben ma már szegényes, kiterjedések nélküli komédia. Szereplőiről sokat nem tudunk, történetüket gondolhatnánk az egzisztencia komédiájának: lehetnének a választás lehetőségeit nehezen felismerők, önmaguk érzéseivel nehezen egyenesbe jövők. Korognai Károly a „kik ezek az emberek" kérdésének megválaszolásakor helyesen ismeri fel, hogy a karakterek megtalálásánál nem lehet szempont Katajev osztálytudatos világlátása. Meghagyja a szerző szövegének erre vonatkozó részeit, de nem erőlteti ezt a szálat: ez egykori blabla, aki érti, magyarázat nélkül is érti, aki meg nem, annak úgysem lehet elmagyarázni. Kitart a karakterei mellett, a komikus realizmusból csak a párbaj jeleneténél hajlik az abszurdba – ez idegen eszköze, és kirí az előadás egészéből.
Korognai Károly nyilvánvalónak fogja fel az alaphelyzetet is: az emberek kényszerű együttélését, amelyben az azonosságok képezik a párokat, a különbözőségek pedig a poénokat.
A játékhoz Bozóki Mara inkább az átmenetiséget mutató teret készített, az itt lakók előtt legalább ketten birtokolták ezt az otthonteremtésre nehezen csábító padlást, amely mindazonáltal néhány kellékkel lakályossá tehető.
A fészekrakás Fabók Mariann Ludmillájának erős késztetése - sok apróság: tárgyak, gondoskodás, kényeztetés, becéző szavak, a bizonyosság rendíthetetlen akarása – ezek rajzolják ki a női lét értelmét, ezek adják a női finomságot.
Harsányi Attila Vászja alakjában a vágy idegességét mutatja lényegesnek: Ludmillával a nőt akarja megkapni, Tányával a szerelmet. A rossz döntés és a megmásíthatatlanságtól való félelem beszélteti és cselekedteti: zajos, gyors játék az övé.
Szirbik Bernadett Tányája komiszár szigorúságú: a tudást akarja, hogy az helyezze el a világban, kiszakítva a hagyományos asszonyi szerepből. Az öntudatos, gondolkodó nők előképe és karikatúrája: az ösztön átüt a magabiztosságán, a tudás igenlését felülírja a beteljesülés igenlése.
Ivánt az egyszerű dolgok és eszmék megbecsülésének emberévé formálja Chajnóczki Balázs: ha éhes, ennie kell, ha szomjas innia – a párválasztásban a közelség a fontos, és nem felnőni a másikhoz, vagy a másikat formálni a saját képére.
A négyükétől elütő karakter Jemeljáné – Molnár Sándor Tamás a harsányság túlzásával ad újabb, anyagias szempontot Katajev (újra)értelmezéséhez: a mások sorsának elrendezése önös érdek - jól aludni legalább annyira szükséges, mint jól szeretni.
Bujdos Attila
< < < vissza
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
